A fogszabályozás megítélése napjainkban

„Vasfogú, erôműszájú” – hallhatjuk még manapság is sokszor a fiatalok körében, ugyanakkor „Jaj, de szépek a fogaid, szabályoztattad ôket?” – hallatszik sokszor a másik oldalon. Azaz elmondhatjuk, hogy a fogszabályozás,  a fogszabályozó készülék megítélése a társadalmunkban ellentmondásos. Természetes, hogy vegyes a kép, talán mindig is létezni fog a két véglet. Nem mindegy viszont, hogy milyenek a tendenciák, merre tartunk, hogyan változik a fogszabályozás megítélése.

 fogszabályozás

Felmérések sokasága bizonyítja, hogy a szép mosoly mennyire jelentős eleme önmagunkról kialakított képünknek. Még a testsúly, testalkat megítélésénél is fontosabb tényező önbecsülésünk, önbizalmunk formálásában. Manapság az érvényesülés egyik szinte alapfeltétele az ápolt külső, a jó fellépés, a megnyerő megjelenés. Nem véletlen, hogy nő a fitneszklubokba járók száma, de ugyanúgy nő a plasztikai sebészek látogatottsága is, vagy akár a fogyókúrák népszerűsége. Ebből a trendből nem maradhat ki a fogászat sem. Hatalmas fejlődésen megy át az általános fogászatról “levált” esztétikai fogászat vagy az esztétikai célú fogágy-, ínysebészet. Ez a hatás befolyásolta a fogszabályozási szakterület fejlődését, de ugyanúgy fokozta a páciensek érdeklődését is a fogszabályozás és az ilyen esztétikai célú fogászati beavatkozások iránt. Az egyik legjobb példa erre a felnőttkori fogszabályozás, ami jelentős ütemben fejlődik. Olyan páciensek döntenek manapság a fogszabályozás mellett, akik gyermekkorban elmulasztották a szükséges kezelést, de felnőtt fejjel átérzik annak a jelentőségét.

A felnőtt páciensek azért vállalják bátrabban e kezelést, mert az utóbbi években megjelentek az egyre esztétikusabb és szinte láthatatlan fogszabályozó készülékek. Azaz a szakma is folyamatos fejlődésen megy keresztül. Alapvetően elmondhatjuk, hogy olyan tévhitek már régen megdőltek, hogy felnőttkorban nem lehet a fogakat szabályozni. Éppen ellenkezőleg, a fogszabályozásnak nincsen felső korhatára. Ugyanakkor a mai kezelések tervezésekor az arcesztétika soha nem látott jelentőséget kap, azaz a kezeléseket manapság lehetőleg úgy tervezik, hogy ne csak a fogak, hanem az egész arc harmóniája előnyösen változzon egy-egy kezelés után.

Mindezek alapján elmondható, hogy a folyamatosan fejlődő fogszabályozás sok lehetőséget kínál azoknak, akik előnyösebb, szebb mosolyra vágynak.

A fogszabályozás célja

A fogszabályozás a fogászat egyik speciális szakterülete, a fogszabályozó kezelés egy orvosi beavatkozás. Célja a különböző fogazati eltérések korrekciója a fogak, illetve az állcsontok mozgatásán keresztül. Ezt a szakterületet
a teljes neve is kifejezi: “fogszabályozás és állcsont-ortopédia”. A fogak mozgatása azt jelenti, hogy a fogakat tartó csontszerkezet átépítésén keresztül változtatja meg a fogak helyzetét. Ezt a mozgatást a fogakra irányított erőrendszerrel éri el, aminek közvetítői a különböző fogszabályozó készülékek. Erre a mozgatásra minden életkorban lehetőség van. Az állcsontok helyzetének korrekcióját növekedési korban a növekedés irányításával, felnőttkorban sebészi állcsontmozgatással lehet elérni. Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy három alapvető indok lehet a fogszabályozó kezelésekre:

A páciens elégedetlen a fogazat és esetleg a környező szövetek megjelenésével, és ezért jön szóba a fogak és az állcsontok mozgatása.

A fogazat funkciója indokolja a fogszabályozást. Funkció alatt különböző tényezők jöhetnek számításba, például a fogazat jobb tisztántarthatósága, a rágóképesség javítása, a harapás eltéréseiből eredő problémák korrekciója.

Más fogászati területek beavatkozásait segítheti a fogszabályozás különböző kiegészítő kezelésekkel. Így például fogpótlások előkészítéseként, a fogágyterápia támogatásaként is felmerülhet.

Amikor a fogszabályozás felmerül, akkor a különböző kezelési lehetőségekkel összehasonlítva, előnyei és hátrányai alapján dönt az orvos és a páciens. A fogszabályozás nem egyedüli és nem életmentő beavatkozás, a páciens önkéntes alapon dönt a kezelés mellett, illetve ellen.

A fogszabályozás előnyei

A fogszabályozás reális alternatíva sok fogazati eltérés korrigálására. Amint korábban említettük, a különböző fogászati lehetőségek közül
a páciens és az orvos az egyes kezelési alternatívák előnyei és hátrányai ismeretében döntenek a szabályozás szükségszerűsége mellett.
A fogszabályozás legnagyobb erénye, hogy foganyagveszteség, azaz csiszolás nélkül képes megoldani esztétikai és funkcionális feladatokat.

A fogak mozgatásával elkerülhető a fogak lecsiszolása, néha korona, esztétikus héjpótlás, akár híd készítését is el lehet kerülni. Vannak olyan, a fogazatot érintő változtatások, amelyek a fogszabályozással sokkal előnyösebben végezhetők el, ilyen többek között néhány esztétikát érintő beavatkozás. Ugyanakkor fogszabályozás segítségével sokkal jobban funkcionáló fogpótlások alakíthatók ki vagy sebészi előkészítés spórolható meg (pl. implantátum beültetése).

A fogszabályozás tehát lehetőséget kínál arra, hogy sokkal kevesebb foganyagveszteség mellett alakuljon ki a magasabb értékű fogazat.

A fogszabályozás menete

A fogszabályozó kezelés az igény felmerülésével kezdődik, vagyis a páciensben fogalmazódik meg a fogak szabályozásának igénye, vagy valamelyik fogorvoskolléga javaslatára keres fel a páciens egy fogszabályozó rendelőt.

Az első fogszabályozó konzultáció arról szól, hogy a páciens igényeinek meghallgatása és a száj áttekintése után az orvos ismerteti a lehetőségeket, a rendelő szolgáltatásait és árait.

Ezután indulhat a kezelés tervezése, az egyéni kezelési terv elkészítése. A fogszabályozás egy orvosi beavatkozás, amelynek során a páciens testén, a kezelési célok szerint, az orvos a fogak mozgatásával maradandó változtatást hoz létre. Ezeket a változtatásokat úgy éri el, hogy a fogakra, az állcsontokra folyamatos erőt adagol a biológiai csontátépülés érdekében. Ennek megfelelően a kezelés előtt szükséges a páciens kivizsgálása. A kivizsgálás célja, hogy minél alaposabban felmérhesse az orvos, milyen csontozati és lágyrészkörnyezetben történik majd a fogak mozgatása. Ugyancsak lényeges, hogy a fogak a kezelés indulásakor milyen állapotban vannak, milyen a foggyökerek lefutása, a fogágy, valamint az állkapocsízület állapota, az arc és egyéb esztétikai jellemzők viszonya. Fontos mindez a különböző kezelési lehetőségek közötti választás szempontjából is, de lényeges a lehetséges legrövidebb, legkevesebb mellékhatással járó kezelési forma megtalálása érdekében, valamint a kezelés során esetleg bekövetkezett változások és a korábban fennálló állapotok elkülönítésében.

Amennyiben a különböző kezelési lehetőségek közül az orvos és a páciens kiválasztották a legmegfelelőbbet, indulhat a fogszabályozó kezelés. A különböző készülékek más-más módon kerülnek a szájba. Alapvetően a kezelés a készülék beragasztásával, átadásával indul. A kezelés során a visszarendelések és a rendszeres állítások a különböző készülékeknél más-más rend szerint, de a kezelés adott szakaszától is függően történnek. Leggyakrabban havi egyszeri visszarendelés az általános, de előfordul kéthetenkénti vagy más időpontokban való kontroll is. A kezelési feladatok megvalósítása után kerülhet sor a kezelés befejezésére. Ekkor eltávolításra kerülnek a rögzített fogszabályozó készülékek, vagy el lehet hagyni az aktív kivehető készülékeket is.

Fontos, hogy a csontozat teljes átépülése alatt az elért eredményt még mesterségesen is rögzítsék. Amikor a fogak már a megfelelő helyen vannak, a csontozat még nem fejezte be az átépülést. Ennek az a jelentősége, hogy ha a fogak beállása után a páciens teljesen elhagyna mindenfajta készüléket, a fogak nagyon valószínű, hogy visszamozdulnának. A helyfenntartás célja, hogy a csontozat teljes átépülése alatt az elért eredményt megtartsa. Erre különböző helyfenntartási módszerek léteznek. A helyfenntartókat (retainereket) különböző ideig kell viselni, ennek idejét a helyfenntartás terve határozza meg.

A fogszabályozó készülékek típusai

Rendkívül sokfajta eszközzel lehet fogelmozdítást végezni. A legegyszerűbb, az általános fogászatban is használható készülékektől (l. ferdesík) egészen a legfinomabb mozgatásokra programozott eszközökig nagy a választék.

A szakorvos felelőssége az, hogy ezek közül azt vagy azokat válassza ki, amelyekkel az adott esetben a legegyszerűbb és leghatékonyabb, mellékhatásoktól mentes módon lehet a fogakat a megfelelő pozícióba juttatni. A fogak mozgatása úgy történik, hogy valamilyen erőt fejt ki a készülék a fogra. Ez az erő a fogat döntheti vagy testesen mozdítja el. Általában legegyszerűbb a fogszabályozó készülékeket felosztani aszerint, hogy ragasztóval vannak rögzítve a fogakhoz vagy sem. A nem rögzítetteket kivehető fogszabályozó készülékeknek is hívják, természetesen vannak különböző kombinációk is.

Kivehető fogszabályozó készüléket többnyire gyermekkorban használnak vagy egyszerűbb fogelmozdításokra felnőttkorban (l. gyermekkori fogszabályozás, felnőttkori fogszabályozás). Ezek a kivehető készülékek készülhetnek különálló módon egy-egy állcsontra, de vannak olyanok is, melyekre mindkét fogsor beleharap, és így fejtik ki a fogelőtöréskor hatásukat a fogakra és az állcsontok növekedésére.

A készülékekben lehetnek különböző tágító csavarok, rugók a fogak, fogcsoportok, állcsontok mozgatására. Ezek a rugók a fogakat többnyire csak dönteni képesek valamilyen irányba. Jellemző kivehető készülék a rögzített fogszabályozás után viselendő ún. helyfenntartó készülék. A kivehető készülékek nagy része a fogtechnikai laboratóriumban készül a fogminták alapján. Miután ezek műanyagból vannak, anyagukban színezhetők a szivárvány minden színében, különféle matricákat lehet beléjük tenni, a páciens nevét is bele lehet írni, és a csillámporok különböző árnyalata közül is lehet választani. Vannak olyan előre gyártott kivehető készülékek, amelyek előkészítettek, és méret alapján az orvos választja ki azokat. Ezek egyre nagyobb teret hódítanak a fogszabályozásban. Ugyanakkor létezik olyan kivehető fogszabályozó rendszer is, ami jelentős, szinte a ragasztott készülékkel összemérhető fogmozgatásokra is képes. Ez az ún. INVISALIGN fogszabályozás, ami egy speciális laboratóriumi háttérrel előállított több kivehető készülékből álló rendszer, amivel bonyolultabb kezelések is kivitelezhetők (l. a láthatatlan fogszabályozás).

A kivehető fogszabályozó készülékek érthető tulajdonsága az, hogy nagyban függ hatékonyságuk attól, hogy a páciens milyen rendszerességgel és naponta mennyi ideig viseli azokat. Ezeket a készülékeket többnyire éjszaka vagy éjszaka és néhány nappali órában kell viselni. Léteznek természetesen más előírások is.

A rögzített fogszabályozó készülékek között is történhet felosztás különböző szempontok szerint. Általában viszont elmondható, hogy ezek a készülékek sokkal kifinomultabb fogelmozdításra képesek, mint a hagyományos kivehető fogszabályozó készülékek. Vannak készülékek, melyek csak egy állcsont vagy fogív néhány fogára vannak felhelyezve, és vannak olyanok, melyek az összes fogat bevonják. Egy másik felosztás szerint a rögzített elemek lehetnek a fog külső ajak vagy orca felőli felszínén, és vannak, amelyek a fog belső, nyelv felőli felszínére vannak erősítve.

Azt a rendszert, melyben minden elem a nyelv felől van rögzítve, és a teljes fogmozgatás onnan van irányítva, hívják klasszikusan nyelv felőli, ún. “lingvál” (angolul lingual) fogszabályozásnak (l. láthatatlan fogszabályozás). Léteznek olyan fogra rögzített fogszabályozó készülékek is, melyek nem a klasszikusan ismert elemeket tartalmazzák. Ezek a készülékek előkezelésként fogíveket tágíthatnak, a fogelőtöréskor helyet tarthatnak fenn a maradó fogak számára, és egyéb feladatokat végezhetnek. A klasszikus rögzített fogszabályozó készülék elemei a fogakra ragasztott zárak, az ún. brekettek (angolul brace, bracket), a zárakba illeszkedő fogszabályozó ívek és a kettő közötti kapcsolat, a különböző kikötések (angolul ligation). A zárak különböző alakúak és anyagúak lehetnek. Az anyag lehet fém (acél, titán), lehet műanyag, aranyozott fém, porcelán. Ezek közül lehet kiválasztani, ami az esetre és a páciens számára a legmegfelelőbb.

Manapság a legelterjedtebb a fémkészülék, de nagyon sokan viselnek már esztétikus készüléket (porcelán és műanyag), és vannak, akik a fogszabályozó készüléket, mint ékszert kívánják viselni, és az arany készülékcsaládot választják. A nyelv felőli fogszabályozó készülékek anyaga is fém, de miután az a külső szemlélő számára rejtve marad (láthatatlan), ezért nem bír jelentőséggel. A fogszabályozó készülékek formája attól függ, hogy melyik fogszabályozó iskola szerinti kezelés az, amit az adott fogszabályozó orvos követ. A mai fogszabályozó brekettekbe vannak beépítve azok az adott fogra jellemző értékek, amik az adott fog a fogsorban való ideális helyére jellemzők.

A fogszabályozó ívek is nagy választékban állnak rendelkezésre. Különböznek anyagukban, átmérőjükben és kiképzésükben. Alapvetően a fogszabályozó ívek végzik a fogak mozgatását, és hozzák ki a brekettekbe épített fogra jellemző értékeket. A kezelés során az elején nagyon rugalmas ívek végzik a kusza fogak kiegyenlítését, majd egyre merevebb íveket alkalmaznak a kezelés előrehaladtával. Tehát egyrészt az ívek mozgatnak, másrészt a fogszabályozó orvos mozgat az ívek mentén. Vannak olyan ívek is, amikbe speciális, kis, ún. kacsok vannak behajlítva speciális mozgatásokhoz.

Vannak olyan kezelések, amelyek során a fogszabályozó ív csak néhány fogat köt össze. A zárak és a fogszabályozó ív közötti kapcsolat is nagyon fontos. Ez biztosítja, hogy az ív ne mozduljon ki a zárból. A kikötés anyaga kis gumikarika, ami a legkülönbféle színekben kapható, és a fiatalok kedvence: lehet fém, vagy teflonbevonatú fém esztétikus kezelésekhez. A mai fogszabályozás egyik nagy újdonsága az ún. önzáró brekettek rendszere, amihez egy új technológia is kialakult, az ún. lágy erőkkel működő fogszabályozás. Lényege, hogy nem kell külön kikötés, mivel a brekettbe van beépítve az a kis fedő, ami becsukja az ívet a zár mélyedésébe. Az új technológiával lényegesen kisebbé vált a súrlódás a zár és az ív között, ami rövidebb kezelést kevesebb mellékhatást jelent (a továbbiakat l. www.fogszabalyozas.com low force/low friction technológia). Mind a kivehető, mind a rögzített fogszabályozó készülékekhez különböző kiegészítő elemeket lehet illeszteni.

Kisgyermekkori fogszabályozás

A köztudatban talán kevésbé ismert, hogy már 4-5 éves korban is lehet, sőt néha szükség is van a fogszabályozásra. Lehet szabályozni annak ellenére, hogy ebben a korban természetesen csak tejfogaik vannak a gyermekeknek. A kezelés célja, hogy az állcsontok szabad fejlődését biztosítsuk. A kezelés jelentősége az, hogy azok a talán jelentéktelennek tűnő elváltozások, melyek ebben a korban csak kis funkcionális zavart okoznak, később a teljes állcsonti fejlődést rossz irányba vezethetik. Nagyon jellemző például, hogy a szabályos fogsor látványának ellenére a felső fogív szűkebb a kelleténél. Éppen ezért van esély arra, hogy az ilyen fiatal korban elvégzett rövid kezeléssel a későbbi, sokkal intenzívebb fogszabályozás elkerülhető. Tehát érdemes az első ellenőrzésre már ilyen korban elvinni a gyermeket.

Gyermekkori fogszabályozás

A gyermekkori fogszabályozás sajátossága a fejlődő, a növekedésben levő környezet, valamint az, hogy a kezelések jelentős része olyan korban kezdődik, amikor még egyaránt vannak tejfogak és maradó fogak a szájban. Létezik egy téves elképzelés, miszerint a fogszabályozást csak akkor lehet elkezdeni, miután a gyermek leváltotta összes tejfogát. Ellenkezőleg, sok esetben minél korábban beavatkozunk, a fejlődést és fogváltást helyes irányba állítjuk, annál nagyobb eséllyel lehet a későbbi foghúzás veszélyét elkerülni, és a stabil végeredményt biztosítani. Ebben a korban többnyire kivehető fogszabályozó készüléket alkalmaznak, de egyaránt lehet különböző típusú rögzített készüléket is alkalmazni. Cél az állcsontok helyes fejlődési irányának és ütemének a beállítása, valamint a fogváltás irányítása a maradó fogak előtörésének befolyásolásával. Ki lehet például használni azt a tényt, hogy az oldalsó tejfogak szélesebbek, mint az alattuk fejlődő maradó fogak. Előfordul, hogy több készülék követi egymást, és az is lehetséges, hogy vannak ún. “pihenőszakaszok” az egyes aktív időszakok között. Az esetek egy jelentős részében a fogváltás után a teljes, tökéletes fogbeállítást rögzített fogszabályozással fejezik be. Viszont nem mindegy, hogy ez a rögzített szabályozási időszak mennyire intenzív (pl. kell-e fogat húzni?), illetve mennyi ideig tart. A gyermekkori, vegyes fogazati kezelés jelentősége az, hogy meg lehet előzni a későbbi intenzívebb kezeléseket.

Felnőttkori fogszabályozás

Egyéntől függően a növekedés a 17-18. életév után lelassul és leáll, tehát az arc és az arccsontok növekedése sem várható. Amikor ebben
a már nem aktívan változó csont- és lágyrész-környezetben végzünk fogszabályozást, akkor beszélünk felnőttkori fogszabályozásról. A különbség a gyermekkori fogszabályozástól többrétű.

Miután az állcsontok már nem növekednek, azokban az esetekben, amikor meg kell változtatni az állcsontok viszonyát, gyakrabban merül fel az állcsontsebészet igénye. Ez azt jelenti, hogy például a túlságosan előreálló felső állcsontot vagy a túlságosan hátrahelyeződött alsó állcsontot a sebész állítja megfelelő helyzetbe. Természetesen léteznek egyéb okok is ilyen beavatkozásra. A felnőttkori műtétes esetek egy része egyértelmű, ha az állcsontok közötti különbség más módon nem változtatható meg. Egy másik csoport, amiben ez a különbség az állcsontok között fogmozgással kompenzálható lenne, de a műtétes megoldás az arcesztétika szempontjából előnyösebb. A műtétes fogszabályozás más megközelítéssel indul, mint a hagyományos szabályozás. Itt az a cél, hogy mire az eset műthető állapotba ér, a későbbiekben a sebész által új helyzetben rögzített állcsontokon a fogak jól összeilleszthetőek legyenek. Ez aprólékos előkészítést és tervezést igényel. Egy másik különbség a felnőttkori fogszabályozásban az, hogy a felnőttek bizonyos készülékeket nehezebben tolerálnak vagy szoknak meg, mint a gyermekek. Többet kérdeznek a kezelésekről, és az eredménnyel szemben sokkal kritikusabbak. Az is igaz, hogy az életviteli különbségekből adódóan azokat a kiegészítő elemeket, amiket kivehető módon kell a felnőtt pácienseknek viselniük, kevésbé használják. A már kialakult fogcsikorgatás, fogszorítás nehezítheti a kezelést, és növelhet bizonyos rizikófaktorokat. Gyakrabban merül fel az esztétikus és láthatatlan fogszabályozás igénye.

Van még két jelentős különbség. Különös tekintettel a sajnálatos magyarországi fogegészségi állapotokra, a sok hiányzó fogra, a felnőttkori fogszabályozáskor sokszor felmerül a fogpótlási és egyéb kiegészítő, komplex kezelések igénye. Ilyenkor egyfajta csapatmunka keretében határozzák meg a kollégák a fogszabályozás helyét a teljes helyreállításban, és azt, hogy a fogszabályozáshoz milyen előkészítést kell tenni. További jelentős szempont a fogágy állapota. A tartós fogíny- és fogágygyulladás miatt károsodott fogágy komoly fejtörést okozhat.

Azt is ki kell hangsúlyozni, hogy miben nincs különbség. Minden korban lehet fogakat szabályozni! Természetesen figyelembe véve az életkori sajátosságokat, el kell mondani, hogy a fogszabályozásnak nincs felső korhatára. Nem az életkor határozza meg a fogszabályozás szükségességét, hanem a korábban már felsorolt egyéb tényezők.

Mennyi ideig tart a fogszabályozás?

Az esztétikai kérdések után természetesen ez a leggyakrabban feltett kérdés a páciensek részéről. Erre lehet válaszolni úgy, hogy addig, amíg a kívánt esztétikai és funkcionális célokat a kezelés eléri. Ez a válasz többnyire nem elég, különösen a kezelés vége felé, amikor a páciensek türelme már többnyire fogytán van. A kezelési terv jelentősége többek között abban áll, hogy a tennivalók felmérése után a szakmai tapasztalat alapján fel lehet mérni a várható kezelés hosszát. A kezelések hosszát hónapokban, években mérik. Lehet mondani, hogy a biológiai sajátosságok miatt van egy ütem, amit nem lehet sürgetni. Átlagosan a rögzített fogszabályozó kezelések két évig tartanak, ami nem jelenti azt, hogy nincs rövidebb kezelés, de lehet akár hosszabb is. Nagyon nehéz elképzelni például olyan komplett funkcionális és esztétikai kezelést, ami mindössze fél évig tart. A gyermekkori kivehető fogszabályozások ideje nagymértékben függ attól, milyen készülékről van szó. Van olyan, hogy a kezelés során több készüléket használnak egymás után. Általában azok a gyermekkori kezelések, amik a helyes állcsontviszonyt kívánják elérni, valamint azt, hogy az előtörő maradó fogak helyes pozícióba kerüljenek, csak bevezető kezelések egy finombeállító rögzített fogszabályozó kezeléshez. Ilyenformán a gyermekkorban előkezeléssel kezdett eseteknél a teljes kezelési idő lehet két-három év, vagy akár hosszabb is.

Szájápolás a fogszabályozás alatt
A kivehető fogszabályozó készülékek ápolásának két fő kulcsa a megfelelő tisztítás és a helyes tárolás. Ezek a készülékek többnyire műanyagból készülnek. Naponta legalább egyszer, a fogmosás alkalmával a fogkefével érdemes tisztítani ezeket. Amennyiben ennek ellenére idővel fogkőlerakódás figyelhető meg rajtuk, a patikákban és nagyobb rendelőkben kapható tisztító pezsgőtabletta javasolt havi rendszerességgel. A fogszabályozót – hasonlóan a műfogsorhoz – a pezsgőtabletták használatához egy pohár vízben kell áztatni. A tárolás egyszerű.

A készülékkel együtt az orvos egy tárolódobozt is mellékel. Ez a doboz megvédi a készüléket az ütéstől, a nyomástól. Amennyiben a készüléket erőbehatás éri, az deformálódhat, és nem megy fel kellőképpen a helyére, tehát nem dolgozik hatásosan.

A fix vagy rögzített fogszabályozó készülékek ápolásának legjelentősebb része a fogmosás. Alapvetően megállapítható, hogy a sikeres fogszabályozó kezelésnek egyik kulcsa a helyes szájápolás. Ez két szempontból is jelentős lehet. Egyrészt el sem szabad kezdeni a kezelést, amíg a páciens nem tudja megfelelően tisztán tartani a fogait. A gyulladt íny mellett a ragasztás sem sikeres, de ennél fontosabb az, hogy a gyulladt ínyben vagy fogágyban való fogmozgatás több kárt okozhat, mint hasznot. Másrészt amennyiben a fogszabályozás alatt a páciens tartósan nem tudja tisztán tartani az ínyét, a fogát és a fogszabályozóját, az előbb említett okok miatt az orvos megszakíthatja a kezelést. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy a páciens legalapvetőbb együttműködése a helyes szájápolás. Ezt nagyon fontos tudatosítani a leendő páciensek körében. Ezért általában a fogszabályozás előtt, egy alapos fogtisztítás után az orvos vagy szájhigenikus nővér megmutatja a helyes szájápolás módját, a ragasztás utáni pluszfeladatokat és eszközöket, amik szükségesek lehetnek. Vannak speciális fogszabályozó készülékhez javasolt fogkefék, vagy olyan fogköztisztító fogkefék, melyek alkalmasak a fog és a fogszabályozó ív közötti részek tisztán tartására. Ezenfelül speciális fogselymet is lehet használni. Mindezek mellett a hagyományos félévenkénti fogtisztítás helyett háromhavonta rendelik vissza a pácienst hasonló higiéniai beavatkozásra.

A rögzített fogszabályozó készülék mellett sok orvos megengedi a rágógumizást. Viszont olyan kemény ételek fogyasztását, melyek letörhetik a készüléket, kerülni kell. Továbbá érdemes megfontolni (főleg társaságban) olyan ételek fogyasztását is, melyek beragadhatnak a fogszabályozó készülékbe, és körülményes a kitisztításuk. Fontos zempont lehet egyes olyan sporttevékenység is, amelyek során a száj vagy a fogak ütésnek lehetnek kitéve (pl. küzdősportok, kosárlabda). Ilyen esetekben fogvédő használata javasolt.

A fogszabályozó fogorvosnak az alábbi kérdéseket kell a legtöbbször megválaszolnia:

Miért szükséges a fogszabályozás? Mi történik akkor, ha nem szabályozzák a kusza fogakat?

Először is két dolgot kell leszögezni:
A fogtorlódás nem életet veszélyeztető tényező, továbbá ez az állapot nem kíván azonnali beavatkozást, mint egy fogfájás. Tehát az a kérdés, hogy mi indokolja a fogszabályozást, akár feltehető úgy is, hogy mi történik akkor, ha nem szabályozzák a kusza fogakat.
1. Nagyon sok szakirodalmi adat van arra vonatkozólag – ami amúgy is eléggé könnyen elképzelhető -, hogy a szép mosoly, a szabályos fogazat pozitívan hat a személyiségünkre. Fordítva pedig: a szabálytalan fogazat és ezzel összefüggésben a nem szép mosoly személyiségromboló lehet. Tehát a fogszabályozás egyik indoka az esztétika.
2. Ugyancsak könnyen belátható, hogy a torlódott fogak nehezebben tisztíthatók, ami hajlamosíthat fogszuvasodásra, fogínygyulladásra is.
3. A nem megfelelően álló fogak kaphatnak olyan terhelést a rágóerő kapcsán, ami ezeket a fogakat kilazíthatja, károsíthatja.
4. A torlódott fogazat esetén gyengébb lehet a rágási képesség, ami következményesen emésztési problémákhoz is vezethet.
5. A torlódott fogazat befolyásolhatja a hangképzést is.

Milyen korban érdemes a gyermeket
először fogszabályozási kontrollra elvinni?

A nagyon korai problémák kiszűrése érdekében akár 3-4 éves korban is megtörténhet az első konzultáció. A nemzetközi szinten szakmailag elismert szervezet, az Amerikai Fogszabályozók Szövetsége azt ajánlja, hogy 7 éves kor előtt történjen meg az első felmérés.

Elképzelhető-e az, hogy a gyermekkori torlódás a növekedéssel magától megoldódik?

Több dologról lehet ennek a kérdésnek a kapcsán beszélni.
1. Nagyon sok szülő viszi el gyermekét fogszabályozásra, mert vagy a tejmetszőfogak kuszán állnak, vagy a metszőfogak váltásakor a fogak két sorban nőnek, vagy ferdén törnek elő. Ezekben az esetekben a legtöbbször még felesleges a beavatkozás.
2. Kisgyermekkorban, amikor enyhe torlódás van, néha akár egy izomtorna is segíthet – amit logopédus segítségével végez a gyermek -, a túlzottan működő ajak vagy a nyelv “átprogramozható”, és azok az izomerők, melyek a fogakat összetolták, megszűnnek, a fogak bizonyos esetekben maguktól helyreállnak. Ezt
a döntést a fogszabályozó orvos hozza meg.
3. A gyermek 6-7 éves kora után az esetek nagy részében az első fogak rendelkezésére álló hely csak szűkül, tehát általában azt lehet mondani, hogy szinte semmi esély nincs arra, hogy magától rendeződjön a fogtorlódás, azaz kell a kezelés.

Fogtorlódás esetén a bölcsességfog eltávolítása elég-e?

Nagyon sokan kérdezik, hogy ugye elég a metszőfogak, az oldalfogak torlódásának feloldására a bölcsességfogakat eltávolítani. Sajnos a válasz első megközelítésben az, hogy nem. A bölcsességfogak eltávolítása után nem fognak a fogak hátrarendeződni, semmi esély arra, hogy a fogtorlódási probléma magától megoldódjon.

Más kérdés, hogy bizonyos esetekben a bölcsességfogak eltávolítása után a fogszabályozó kezeléssel lehetséges az oldalfogakat hátramozdítani, amerre a bölcsességfogak voltak. Ilyen módon hely teremthető, és elkerülhető a további foghúzás. Ezeket az eseteket a fogszabályozó orvos mérlegeli a kezelés tervezése során.

Elképzelhető-e, hogy a kezelés alatt átmenetileg a fogak megjelenése még rosszabbodik is, mielőtt a rend teljesen helyreállna?

Igen. A fogak mozgásának van egyfajta koreográfiája. Ez a koreográfia a kezelési terv függvénye is. Vannak esetek, amikor a fogak egyenként mozognak, és vannak esetek, amikor egy blokkban.
A fogazat végleges elrendezése során előfordul, hogy átmenetileg rés nyílik ott, ahol korábban nem volt. Ilyen átmeneti résnyílásra ad okot a foghúzás is. Természetesen ezek a rések ideiglenesen elfedhetők mindenféle trükkökkel. Előfordulhat a fogazat megjelenésének romlása más módon is. Fogak dőlhetnek olyan irányba a kezelés átmeneti szakában, ami kevésbé tűnik előnyösnek. Türelmet és bizalmat kérünk a kezelőorvos nevében, a dolgok jóra fognak fordulni.