Allergiák szájüregi manifesztációi

Lassan közhelynek számító megállapítás, hogy az allergiás betegségek előfordulása folyamatos növekedést mutat. Felmérések sokasága igazolja, hogy egy atopiás generáció felnövekedésének lehetünk tanúi világszerte1. Az allergiák gyakorisága átlag tízévente megduplázódik, nem kivétel ez alól Magyarország sem.

 

A fogászati praxisban elsősorban a kontakt túlérzékenység előfordulása gyakori, de más allergiás manifesztációk, például az orális allergia szindróma, az élelmiszer-allergiák, a fenyegető anafilaxiás roham szájüregi tünetei szintén jelentkezhetnek fogászati kezelés közben, akár véletlen időbeni egybeesés folytán is.

Külön közleményben tárgyaljuk a HANO (hereditaer angioneuroticus oedema) jellegzetességeit, mert bár ritka betegségről van szó, a roham egyik leggyakoribb kiváltója a fogászati és szájsebészeti beavatkozás. Orális allergia szindróma Számos téves elgondolással ellentétben, amely a sajtóban látott napvilágot, nem önálló betegség. A pollenallergiás betegek egy része bizonyos zöldségek, gyümölcsök fogyasztását követően jellegzetes tüneteket produkál, melyek előidézői a túlérzékenységet okozó pollen és a tüneteket kiváltó élelmiszerben található keresztreaktív epitópok. Előfordulása a pollenallergiások között korábbi adatok szerint 3-4%, de más szerzők (nem reprezentatív felmérés alapján) akár 20% körülire is becsülik2. Leggyakoribb a nyírfapollen-alma, valamint a parlagfű-görögdinnye keresztreakció. A szimptómák jellegzetesek: a kiváltó étel elfogyasztása után rövid idő múlva, sokszor néhány percen belül a szájüregben, nyelven, garatban viszketés jelentkezik, az ajkak, a nyelv ödémásan megduzzadnak, ritkábban hasi görcsök jelentkeznek, és – szerencsére – még ritkábban anafilaxiás reakció alakulhat ki.

szájalergiák

Akut teendő: a légutak biztosítása, az ödéma csökkentése. További teendő: amennyiben az ok nem ismert, feltétlen kivizsgálás javasolt, a továbbiakban a beteg a keresztreakciót kiváltó élelmiszert elsősorban nyersen nem fogyaszthatja. Az orális allergia szindróma kiváltásáért leggyakrabban felelős pollen-étel keresztreakciók az 1. táblázatban olvashatók.

Adverz táplálékreakciók

Az élelmiszerek által kiváltott adverz reakciók nem toxikus formáiban találkozhatunk szájüregi tünetekkel, ezek közül elsősorban az immunmediált formákban, azaz a valódi táplálékallergiákban. Jellegzetesen a táplálék elfogyasztása után rövid időn belül fellépnek a tünetek, melyek a szájüregben az orális allergia szindróma tüneteihez hasonlók. Táplálékallergia esetén a szájüregi szimptómákhoz csatlakozó jellemző tünetek még a bőrtünetek, mint urticaria, atopiás dermatitis, kontakt dermatitis, angiooedema, alsó és felső légúti tünetek, gyomor- és béltünetek. Az anafilaxia egyik leggyakoribb kiváltója a táplálékallergia3 (1. ábra). A leggyakoribb táplálék allergének Gyermekeknél: tej, tojás, földimogyoró, dió, hal, szója. Felnőtteknél: földimogyoró, dió, hal,kagyló, zeller, sárgarépa, alma, őszibarack, paradicsom, édeskömény. Anafilaxia Az anafilaxia a korai típusú túlérzékenységi

reakciók legsúlyosabb klinikai megjelenési formája, ami szakszerű beavatkozás nélkül a beteg életét veszélyezteti. Az allergénexpozíció után néhány perc alatt kialakuló tüneteket sok esetben jellegzetes prodromális tünetek vezetik be: a tenyér és talp területén, a nyelv alatt és az ajak tájékán megjelenő  égő, viszkető érzés. Ezt követően a viszketés generalizálódik, test szerte
bőrpír, majd urticák jelennek meg. A prodromális tünetek jelentkezése  figyelmeztető jel, értékes időt nyerhetünk, ha felléptük esetén azonnal hozzákészülünk az anafilaxiás reakció elhárításához. Szájüregi kontakt sztomatitisz Előfordulása az irodalmi adatok alapján igen széles határok között mozog. Egyes szerzők a panaszok jelentkezését mindössze 0,1% körülire becsülik4, más publikációkban viszont ez az érték eléri a 20%-ot. A valós gyakoriság megállapítása közelítőleg is nehéz, reprezentatív
felmérések nem történtek, az adatok jó része prospektív vizsgálatokból  származik. A tünetek nem kifejezetten markánsak, sok esetben nem is kerül allergiaként azonosításra, ez magyarázhatja jelentősen aluldiagnosztizált voltát. Khamaysi és munkatársainak5 2006- ban publikált munkájában 2000 és 2004 között vizsgált betegeik között a  leggyakoribb manifesztáció a cheilitis és a periorális dermatitis volt (25,6%),  a „burning mouth” szindróma (15,7%),ezt követte a lichenoid reakció, majd az orofaciális granulomatosis (az  összes vizsgált beteg 14,9%-a fogászati dolgozó volt, mindegyikük kezén kontakt dermatitisszel). A kiváltók között leggyakoribb az arany-nátrium-tioszulfát, ezt követte a nikkel-szulfát, a higany, majd a palládium-klorid, a kobalt-klorid és a 2-hidroxietil- metakrilát. A magyarországi adatok a nikkel-szulfát-túlérzékenység gyakoriságát emelik ki6.
Jellegzetes panaszok

  1. Égő érzés a szájüregben, melyet „burning mouth” szindróma néven foglalt össze az irodalom. Jellemzője:
    fájdalmas érzés a fizikális vizsgálattal gyakran épnek tűnő szájnyálkahártyán, elsősorban a nyelven, ajkakon, kemény szájpadon.
    Szájüregi allergián kívül számos betegség jellemző tünete lehet, például nőknél menopauza után, II. típusú diabéteszben,
    reflux betegségben, Sjögren- szindrómában, pajzsmirigy-hipofunkcióban,depresszióban, adverz gyógyszerreakciók következtében…
    2. Fájdalom: látható fájdalmas elváltozások,fekélyek, vérbőség, duzzanat
    (3. ábra).
    3. Paresthesia: jellemző idegentest-érzés a szájüregben, látható elváltozás nélkül.
    4. Zsibbadás.
    5. Kellemetlen íz érzése (okozhatja káriesz, fogínybetegségek, orrmelléküreg-gyulladás is!).
    6. Fokozott nyálelválasztás.
    7. Égő érzés a száj körül. Látható elváltozások
    Erythematosus léziók a szájüregben, melyek lehetnek lokalizáltak vagy diffúzak, gyakran duzzanattal együtt jelentkeznek,
    égő érzéssel járnak. Okozói lehetnek: fogpótláshoz, fogtöméshez használatos anyagok, szájvizek, fogkrémek, rágógumik komponensei.
    Eróziók, fekélyek: fájdalmas hólyagos elváltozások, többnyire körülírt, „macerált” nyálkahártya-területen, fekélyek esetében sárgás-fehéres lepedékkel fedettek. Ok: fémsók, akrilátok által kiváltott kontakt allergiás reakció, sérülés, irritáció. Leukoplákia-szerű elváltozások: többnyire panaszt nem okoznak. Fokozott figyelmet érdemelnek, lévén praecancerosisok!
    Ok: nikkelre kontakt túlérzékenység. Lichenoid reakciók: jellemzően az amalgámtömésekkel szomszédos nyálkahártya-
    felületeken fordulnak elő. Ilyen esetekben mindig lokalizáltak. A beteg bőrtesztje higanyra rendszerint pozitív, gyakran kimutatható túlérzékenység aranyra, réz-szulfátra, palládium- kloridra. Az amalgámtömés eltávolítása után a folyamat a szomszédos
    nyálkahártya-felületeken komplett regressziót mutat. A patch-teszt pozitivitása is megszűnik, kivéve, ha a betegnek bőrtünetei is vannak. Kontakt urticaria: ajakduzzanat, a bukkális nyálkahártya, a nyelv, a gingiva heves viszketése, orrdugulás, tüsszögés,
    szemdagadás, sípoló légzés, generalizált csalánkiütések (4. ábra). Ok: latex- túlérzékenység, akril monomerekkel
    szemben kialakult korai típusú szenzitizáció, alifás poliamidok, ammónia, kobalt-klorid, epoxigyanta, formaldehid, hypo, p-fenilén-diamin, platinasók, szalicilsav, gyógyszerek, pl. amidasophen, penicillin, kámfor, lanolin, parabén, perubalzsam, állati, növényi anyagok, kozmetikumok, élelmiszerek. Cheilitis: az alsó vagy a felső ajak duzzanatával, hyperaemiával jellegzetes rhagadokkal jelentkező, heges, lepedékes, gyakran igen fájdalmas elváltozás. A fogászati gyakorlatban leggyakoribb oka
    a nikkel-túlérzékenység, de okozhatják élelmiszerek, kozmetikumokra kialakult allergiás reakciók. Orofaciális granulomatosis: a szájnyálkahártya és a maxillofaciális régió granulomatózus gyulladása, mérsékelten kemény csomók és papulák formájában
    jelentkező, színre normális, enyhe, nem körülírt gyulladásos nyálkahártyaeythaemával körülvett elváltozása. A
    csomók némelyike idővel kifekélyesedhet, és a fájdalmas, mély fekély okoz panaszt a betegnek. Diagnózis
    Célja: a tünetek megszüntetése, az ismétlődés megelőzése a kiváltó allergén( ek) azonosítása és eltávolítása, illetve
    távol tartása által. Vizsgálatok: in vitro specifikus IgEmeghatározás, prick-teszt (latexallergia). Epicutan teszt, limfocita-transzformációs. Fontos a már ismert allergiás betegségek tisztázása a beavatkozás előtt! Ha a kórelőzmény és/vagy a fizikális vizsgálat alapján felmerül a kontakt túlérzékenység lehetősége, a beavatkozás előtt a kivizsgálást el kell végeztetni.
    Panaszmentes betegen szűrő jelleggel való vizsgálat nem ajánlott. A szájüregbe már beépített anyag eltávolítása mindig szigorú mérlegelést igényel. Csak akkor alkalmazzuk, ha az összefüggés egyértelmű, például lokális lichenoid reakció és pozitív teszt
    egyértelművé teszi az összefüggést. A nikkel-túlérzékenység incidenciája nagyon magas, a pozitív teszt mellett a klinikai relevancia megítélése fontos. Arany esetében ritka a pozitív teszt és a szájüregi tünetek összefüggése, míg az akrilátokra mutatott szenzitizáció és a klinikai relevancia gyakori. Kétséges esetben lehetőség van in vitro vizsgálat (limfocita-transzformációs
    teszt, LTT) segítségével egyértelművé tenni a diagnózist. Irodalmi adatok szerint7 az LTT érzékenyebb és specifikusabb, mint a patch-teszt, kiküszöbölhetők a bőrteszt esetében zavaró irritatív reakciók, illetve alkalmazható olyan esetekben is, amikor a bőrteszt
    kontraindikált. E vizsgálat jóval költségesebb, nehezebben hozzáférhető, ám a már beépített pótlás esetén több érv (klinikai tünet, bőrteszt, LTT) szólhat az eltávolítás ellen vagy mellett. Az allergiás betegségek gyakoriságának növekedése szükségessé is teszi,
    hogy több lehetőség álljon rendelkezésre a pontos diagnózishoz.
    Dr. Balogh Katalin
    Budai Allergiaközpont