A homeopátia olyan egyénre szabott gyógymód, amely a beteg ember egészét – testi és lelki tüneteit – egyaránt figyelembe
veszi a gyógyszer kiválasztásánál. A gyógymód képviselôi természetesen soha nem akarják módszerükkel a klasszikus orvostudományt támadni, hiszen vannak olyan betegségek és állapotok, amelyekben a szervezet saját védekezô erôire nem lehet számítani, tehát homeopátiás szereket sem lehet sikerrel alkalmazni. Ezért – szerintük – a hagyományos orvoslás és a homeopátia nem egymás riválisai, hanem a beteg ember javát szolgáló, egymást kiegészítô gyógymódok. Az elsô tanácsadás egy homeopatánál általában meglepôen hosszú idôt vesz igénybe: az egy-két óra átlagosnak tekinthetô. A homeopata nagyon részletesen kikérdezi a pácienst. Nemcsak a panaszairól, hanem életmódjáról, viselkedésrôl, kedvteléseirôl is. Érdeklôdik arról, milyen feszültségek és terhelések közepette él, milyen az érzelmi, lelkiállapota, a személyisége. A homeopatikus gyógyítás a betegségek megelôzésére törekszik úgy, hogy korrigálja az apróbb kiegyensúlyozatlanságokat, mielôtt azok komolyabb
tünetekké, betegségekké alakulhatnának. Az effajta kezelésnek a szószólói állítják, hogy az emberek, akik homeopatikus szereket
szednek, általános egészségi állapotukat rendszerint egyre jobbnak találják. Jobban fel vannak vértezve a fertôzésekkel szembeni
ellenállásra. A homeopátia szabályozó (regulációs) terápia. Az alkalmazott gyógyszerek által közölt információ hatására a szervezetben meglévô – valamilyen okból gátolt – öngyógyító folyamatok működésbe lépnek. A gyógyítás nemcsak a beteg szervre irányul, hanem a testi-lelki egyensúly visszaállítására és egy újabb betegség megelôzésére. A homeopátia alapelve szerint a hasonlót a hasonlóval kell gyógyítani, vagyis az a gyógyszer, amelyik meghatározott tüneteket képes egészséges emberben elôidézni, egy betegség során kialakult hasonló állapot gyógyítására is képes. Ez az úgynevezett hasonlósági szabály.
Ahhoz azonban, hogy ezt az elvet a gyakorlatban is alkalmazni tudjuk, meg kell ismernünk, hogy a különbözô homeopátiás szereknek milyen hatásuk van az egészséges emberi szervezetre. Ezzel jutunk el a homeopátia második alapszabályához, a gyógyszervizsgálathoz, majd a harmadikhoz, a minimális dózis elvéhez. Amikor Hahnemann homeopatikumokkal kezdett gyógyítani, vízben vagy alkoholban hígította az anyagokat, és azt tapasztalta, ha kellôen fel voltak hígítva ahhoz, hogy a mellékhatások elmúljanak, már nem eredményeztek gyógyulást. Tovább kísérletezett, és rájött, ha a hígított szert keverés helyett erôsen felrázza, megbízhatóan gyógyít. A hígítást és a rázást (succusio) váltogató módszert Hahnemann „potenciálásának”, az így
elôállított homeopatikumot „hatékonyított szernek” nevezte. Azt látta, hogy így nemcsak mellékhatásokat nem okozó orvosságot
kapott, hanem minél jobban felhígította – potenciálást alkalmazva – a szert, az annál hatékonyabban gyógyított. Úgy vélte, hogy a
rázás felszabadítja a szer energiáját. Számozni kezdte a szereket, attól függôen, hogy hányszor hígították fel. D1-nek nevezte az 1
rész hatóanyagot és 9 rész oldószert tartalmazó homeopatikumot. Nagyobb hígításokkal is kísérletezett, és ezeket még hatékonyabbnak találta. Azt látta: minél hígabb az oldat, annál nagyobb a szer hatása, s megszűnnek a mellékhatások. A folyékony anyagok hígítója általában az alkohol, a szilárd anyagoké a tejcukor (a rituális rázást szabályos keverés-dörzsölés pótolja). A C-potencia az „ôsoldat”, mely százszoros hígítása (C1) az anyagnak. Gyakran ajánlott és alkalmazott hígítás a C30 (az ôsoldatot még huszonkilencszer hígítják). Létezik C100 000 (vagy CM) is. A D-potencia tízszeres hígítást jelent, a D6 például hatszor ismételt 1:10 hígítást jelez. Szervetlen anyagból a D7-nél, szervesbôl a D23-nál nagyobb hígításban már nincs eredeti molekula; ez a tény a homeopaták számára nem zavaró, sôt a hígítás fokozásától a hatás növekedését várják. Nem számolnak farmakológiai hatással. A homeopátiás szerek pontos működését, hatásmechanizmusát nem kémiai-gyógyszerészeti mechanisztikus eljárások, hanem az atomfizika, a kibernetika, a káoszkutatás módszerei fogják felderíteni – vallják a tan jeles képviselôi. A homeopátiás szerekben az anyagtalan erô hat. Ennyibôl talán érthetô, hogy ezzel az állásponttal sokan vitába szállnak. A http://ma.hu internetes fórum például néhány évvel ezelôtt cikket közölt arról, hogy az egyik legrangosabb orvosi folyóiratban, a Lancetben megjelent svájci tanulmány szerint a homeopátia nem jár tényleges elônyökkel, és érzékelhetô hatása csupán elméletben létezik. Homeopátiás szerekkel kezelt betegek semmivel sem javulnak jobban, mint azok, akik placebót kaptak – írják a jelentés szerzôi. A Berni Egyetem kutatói 110 olyan vizsgálati eset eredményeit tanulmányozták, melyben különbözô problémák kezelésére homeopátiát és hatóanyag nélküli „gyógyszereket” alkalmaztak. Szintén elemeztek  110 olyan kísérletet, amelyekben hagyományos gyógyszerek hatását vetették össze placebóval. Az esetek kis számában jelentkezett ugyan némi elônye a homeopátiának, de nem volt különbség a homeopátiás szerek és a placebo között nagyobb számú, magasabb minôséget igénylô vizsgálatoknál. A hagyományos gyógyszerek elônyei viszont valamennyi összevetésben megmutatkoztak. A tanulmány szerint tehát nincs meggyôzô bizonyíték arra, hogy a homeopátiás szerek hatékonyabbak lennének a placebónál, míg a konvencionális gyógyszerek esetében jelentôs eredmények adódtak. Matthias Egger, az egyetem professzora közölte: ô úgy véli, a homeopátia csak akkor működik, ha valaki hisz benne. Hozzátette: „Negatív hatását kimutatni lehetetlen, azt azonban láttuk, hogy hatásuk tekintetében a homeopátiás szerek a placebóval kapcsolatos hipotézisekkel egyeztethetôk össze.” Mások a kritikában tovább mennek, mivel igen sok kérdés merül fel. Mi a hatóanyag? Az oldószer („solvent only”) vagy az immateriális hígítóanyag („infinite dilution”)? Több alternatív gyógyászati centrum (München, Fort Worth, Chicago, Bethesda) vezetôinek közös véleményét fejezi ki Linde: „Homoeopathy seems scientifically implausible, but has widespread use.” Az irodalmi tallózás arról gyôzheti meg az olvasót, hogy nincs vagy nagyon szórványos a homeopátia kedvezô hatásáról beszámoló közlés. Ennek oka lehet az a tény is, hogy a tanulmányok
kétharmada nagyon gyenge, további egyharmada elfogadható, csak egytizede jó minôségű, és ez utóbbiak többnyire negatív
eredményűek. A negatív tapasztalatokat ráadásul sokszor nem is közlik. A már idézett Linde, aki az egyik müncheni egyetemen az
alternatív medicina mérvadó és tekintélyes kutatója (Münchener Modell, Centre for Complementary Medicine Research), felteszi
a kérdést: még több randomizált tanulmány közelebb visz-e a homeopátia hatékonyságának megítéléséhez? Úgy véli, a nagy társadalmi és szakmai igény miatt szükség van további, de csak a mai igényeket kielégítô tanulmányokra. Lássuk ezek után a támogató álláspontot is! A módszer hívei szerint hatásának két titka van. Az egyik, hogy a rezgések szintjén hatva harmóniában működik a test önszabályozó, gyógyító energiáival, ezért szelíd, természetes, nem toxikus, mellékhatások nélküli. A másik, hogy a beteget gyógyítja, és nem a betegséget. Vagyis: nemcsak a fizikai tüneteket veszi figyelembe, hanem a teljes embert: lelki, szellemi vonatkozásait együtt –nem a tüneteket nyomja el, mint sok esetben a hagyományos orvoslásban tapasztalhatjuk,
hanem a tünetek mögött meghúzódó okokra hatva tartós és maradandó gyógyulást eredményez. A homeopata számára a beteg minden egyes szavának, mozdulatának, sôt a szavak közötti csöndnek is jelentôsége van, akárcsak fizikumának, testalkatának, viselkedésének, öltözködésének, szokásainak. Mit szeret, mit nem, mitôl fél, mi idegesíti? A homeopata, hallgatva a beteg válaszait, egyetlen ki nem mondott kérdésre keresi a választ: „Ki vagy te? Mit akarsz kifejezni a tüneteiddel?” Így találja meg az egyetlen szert, ami pontosan illik a helyzethez, mint zárba a kulcs. Megindítja a gyógyulási folyamatot, amelynek során a beteg energiarendszere visszaáll egyensúlyi állapotába. Ettôl a szertôl képes lesz harmóniában működni önmagával, környezetével: vagyis sokkal inkább önmaga tud lenni. A homeopátia a legtöbb akut és krónikus betegségben alkalmazható, akár van látható
szervi elváltozás, akár nincs. Csecsemôtôl az aggastyánig, terheseknél, sôt, állatoknál is kiváló eredmények érhetôk el, harmonikus, tartós gyógyulást, illetve egészségiállapot-javulást hozva.