Becslések szerint a németek kb. egyharmada érintett, a gyermekek és fiatalok körében még magasabb az arány.

Kiváltó okok
A fogak és az állkapocs malpozíciója mellett a stressz, lelki problémák és belső feszültség lehet a fő kiváltó ok. Hibás helyzetű és kiálló tömések, inlayk, hidak, koronák vagy protézisek is kiválthatják vagy fokozhatják ezt a legtöbbször észrevétlenül fellépő zavart.

Ha krónikus fogcsikorgatás gyanúja áll fenn, akkor a fogállás, a harapási helyzet (okkluzális pozíció), a tömések és a meglévő fogpótlás funkcionális összhangját minden esetben alaposan meg kell vizsgáltatni. A fogak esetleges hibás helyzete, az állkapocs nem megfelelő mozgása, vagy az állkapocsízületek működési zavara egy funkcióanalízis vizsgálattal felderíthető.

Következmények
A hosszan tartó nagyfokú nyomás és a köszörülő mozgás kihatásai számos struktúrát érinthetnek: az állkapocsízületeket, a fogakat, fogínyt, rágóizmokat és más szerkezeteket, egészen a gerincoszlopig. Az állandó kopás következtében simára csiszolódnak a rágófelszínek, és a fogak elveszítik alakjukat. Az egyébként kemény fogszerkezet akár annyira is lecsiszolódhat, hogy már csak a gyökér látszik – mindenesetre ez ritkán fordul elő. Fennáll az a veszély is, hogy a fogak helyzete megváltozik, vagy egyes fogak kilazulnak.

Az állkapocsízület közepén egy elmozdítható porckorong található. Hibás működés esetén ez a porckorong túlterheltté válik, és idő előtt elkopik. Ízületi zörej, mint például reccsenés vagy súrlódás, a mozgatás korlátozottsága és fájdalom lehet a következmény. Sőt szájzár, merevgörcs is kialakulhat, amikor is az állkapocs sem nyitásra, sem pedig zárásra nem képes.

A nagyfokú feszültség és nyomás az állkapocsízületről átterjed a környező zónákra. Először a rágóizmok, majd a nyaki és tarkóizmok válnak feszültté és merevvé. A fogcsikorgatás fejfájással, valamint krónikus fülzúgással (tinnitus) is járhat.

Műanyag sínek
Ahhoz, hogy a csikorgatásból származó nagy nyomás ne károsítsa a fogakat, a krónikus fogcsikorgatók egy vékony műanyagból készült fogsínt kapnak. A legtöbbször éjszaka kell felhelyezni az egyik fogsorra, de súlyosabb esetekben nappal is ajánlott a használata.

A sín a fogakat hatékonyan óvja a csiszoló erőktől, megváltoztatja a fogsorok pozícióját egymáshoz képest, és lazító hatást gyakorol az ízület területére. Némely fogcsikorgató nem képes a sín használatát megszokni, sőt szétharapdálja a meglehetősen erős műanyagot.

A nyomás csökkentése
A sín ugyan mérsékli a bruxismus következményes tüneteit, viszont nem mindig képes megszüntetni a kiváltó okot, mint például a stressz esetében. Bevált módszerek: különböző relaxációs gyakorlatok, például a Jacobson-féle progresszív izomlazítás, autogén tréning, masszázs és arcgimnasztika, de a pszichoterápiás kezelés is segíthet.

Hatásosnak számít még a viselkedésterápiában alkalmazott önmegfigyelés technikája is. Eszerint a fogát „smirgliző” személynek először tudatosan észlelnie kell a csikorgatást és a préselést, mielőtt le akarna szokni róla. Az érintettek megtanulják, hogyan kell saját magukat napközben megfigyelni: Hogyan tartom a fogaimat és az állkapcsom? Ellazulnak a rágóizmaim?

Ideális esetben fellép egy úgynevezett nyugalmi függő helyzet, amikor is a felső és az alsó állkapocs fogai csak lazán helyezkednek el egymáson, és marad köztük egy minimális távolság is. Ezt minél gyakrabban ellenőrzik és korrigálják, annál nagyobb az esély arra, hogy leszokjanak a fogcsikorgatásról.