class="cikkbevezeto" style="text-align: justify;">Az alacsony pH-érték következtében a fog keményállománya demineralizálódik és fellazul. Míg fogszuvasodás esetében a pH csökkenése közvetett módon a plakkban lévő baktériumok és anyagcseretermékeik miatt következik be, erózió esetében egyedül és közvetlenül a savhatás károsítja a fog keményállományát, plakk nélkül. Mindenekelőtt előrehaladott stádiumban jelentkezik együtt az erózió és a kopás hatása. Így egyrészt a fog keményállománya gyorsan fogy, másrészt ennek elsődleges oka, tehát az erózió már nem diagnosztizálható egyértelműen .

A táplálkozástól függő erózió

A fogzománc - és előrehaladott stádiumban a dentin - eróziójának létrejöttéhez számos tényező járul hozzá. Most a táplálkozási zavarokkal, mint a fogzománcsérülések okaival foglalkozunk.

Gyomorsav (belső tényezők)

Azok a betegek, akik bizonyos pszichés betegségek miatt krónikus hányással küszködnek, többnyire tudatosan megtagadják azt, hogy beszámoljanak étel- és italfogyasztási szokásaikról. A kórelőzményt felvenni - nemritkán - csak többször feltett és ügyesen megfogalmazott kérdésekkel sikerül. A gyanúnkról sokszor csak akkor tudunk megbizonyosodni, ha a szülőkhöz vagy a háziorvoshoz fordulunk. Itt elsősorban két betegségről, az anorexia nervosáról és a bulimiáról van szó. Az anorexia nervosa (pubertáskori kóros lesoványodás) esetében pszichés betegségről van szó, amely túlnyomórészt fiatal lányoknál lép fel. A súlyos depressziós betegek megtagadják a táplálékfelvételt. Ha rábeszélik őket az evésre, utána titokban meghányatják magukat. A bulimia túlzott mohóságot, farkaséhséget jelent. A bulimia nervosa, angolul "binge-purge syndrome" ugyancsak pszihés táplálkozási zavar, amely fiatal nőknél szintén gyakori. A betegségre az a jellemző, hogy kalóriadús ételekből hatalmas mennyiséget vesz fel a beteg, amelyet végül kihány. (E kórképben szenvedett Diana hercegnő is.) Szorongás vagy bizonyos dolgokkal, személyekkel szembeni ellenszenv következtében hányás léphet fel, amely bizonyos körülmények között a beteg egész élete során fennállhat. Példaként lehet itt megemlíteni azoknak az iskolás gyerekeknek az egyre növekvő számát, akik az iskolától való félelmük vagy idegenkedésük miatt reggelente otthon - vagy iskolába menet - hánynak.

Klinikai ismertetés

Az erózió elhelyezkedése jellemző a kiváltó okra. Azoknál a betegeknél, akik krónikus hányásban szenvednek, elsősorban a felső állkapocs első fogainak szájpadlás felőli felszíne, később pedig az oldalsó fogak rágófelülete is erodálódik. Az erózió okozta sérülések megjelenése a kiterjedéstől függ.

Kezdeti stádium

Első klinikai ismertetőjel a zománc alakjának deformálódása. Puszta szemmel is látható, hogy a zománc egyszerre sima és tompa fényű, nem rendelkezik az ismert szerkezettel. A zománc demineralizálódása klinikailag megállapítható lágyulás nélkül megy végbe. Ha a fogászati vizsgálat nem a lehetséges erózió feltérképezésére irányul, ebben a stádiumban könnyen el lehet felette siklani.

Előrehaladott stádium

A hiányosság akkor észlelhető, amikor a dentin szabaddá válik. Először a betegek észlelik, akik ezután fogorvoshoz fordulnak. Idővel a szabadon látszódó dentinre külső pigmentek rakódnak és egyes szokások következtében (dohányzás, erős tea fogyasztása) többé-kevésbé kifejezett elszíneződéshez vezetnek. A dentin minden esetben először a fognyakon tárul fel. A szuvasodással ellentétben az íny széle mentén még látszik egy igen keskeny zománcterület, amelyet az ínyszélen előforduló plakk megvéd a savas hatástól. A vékony zománcréteg gyakran szuvasodásra jellemző elváltozást is mutat (krétafehér színű). Helytelen fogmosási technikával a sav következtében károsodott, demineralizálódott fog keményállományát innen igen könnyű eltávolítani. Az eróziót ekkor a kopás lefedi, megnehezítve az okok egyértelmű klinikai diagnosztizálását.

Az erózió következtében fellépő panaszok

A dentin fedetlensége miatt a beteg először fájdalmat érez különböző ingerekre (pl. édes vagy savanyú ízre), amely idővel egyre erősödik. Fájdalommentes időszakok váltakozhatnak fájdalmas időszakokkal. Az ún. aktív sérüléseknél - vagyis akkor, amikor a fogak ismételten ki vannak téve a sav hatásának - a dentincsatornácskák nyitva vannak. Azokban az időszakokban, amikor a savhatás redukálódik, a dentincsatornácskák bejárata záródik és kevésbé érzékeny (inaktív sérülés). Későbbi stádiumban ez erózió pulpitishez is vezethet.

A diagnózis megerősítése

A következő lépés az alapos kórelőzmény felvétele. A sérülések elhelyezkedése információval szolgálhat arra, hogy a beteg kikérdezésénél mire összpontosítsunk. Azokat a betegeket, akiknél tipikus palatinális erózió észlelhető, nagy empátiával kell kikérdezni az okokat illetően, mivel arról a tényről, hogy krónikus hányásban szenvednek, ritkán vallanak szívesen.

Terápia

A terápiás intézkedések a hiányosságok kiterjedésétől függnek. Azoknál a sérüléseknél, amelyek a zománcra korlátozódnak, nincs szükség tömésre. A kezelés - a megelőző eljárások mellett - az előidéző okok megszüntetéséből áll. Előrehaladott hiányosságok esetében, pl. ha a fognyakon a dentin már szabaddá vált, szendvicstechnikát lehet alkalmazni. Ha a sérülés a fogzománc körül helyezkedik el, a ragasztásos technikával jó eredmények érhetők el. Későbbi stádiumban, amikor a koronák az ajkak vagy a szájpadlás felőli felszínéről csaknem teljesen lekopott a zománc, csak részleges vagy teljes koronákat lehet készíteni, extrém esetekben akár a harapás megemelésével is. A felső frontfogak szájpadlás felőli eróziójának különleges eseteiben a koronák mellett "pin-ledge", illetve ragasztott vázak alkalmazása is szóba jöhet.

Megelőzés

Megelőző intézkedések mellett, amelyek az erózió minden fajtájánál alkalmazhatók - az előidéző okoktól függően -, további intézkedések is tehetők:
• A felvilágosítás fontos szerepet játszik (az előidéző okok összefüggésére és a táplálkozási szokásokra vonatkozó tanácsok is fontosak), adott esetben a nyál pufferkapacitását is be lehet bizonyítani (pl. Dentobuff-fal).
• Fogmosásnál ne vízszintesen dörzsöljük a fogakat, hosszú ideig tartó fogmosás ezeknél a betegeknél nem ajánlott. Gyakrabban kell viszont vízzel öblögetni.
• Nem javasolt erősen dörzsölő hatást kifejtő fogkrémek használata, a magasabb pH-értékű fogkrémek viszont kedvezőek.
• Minden betegnek ajánlható naponta egyszer a fluoridoldatos öblögetés. A gyakrabban alkalmazott és így kevésbé tömény fluorid hatékonyabb, mint a hetente egyszer alkalmazandó töményebb oldat.
• Akrónikus hányásban szenvedő betegek ne mossanak azonnal fogat hányás után, hanem bőségesen öblögessenek vízzel.

Eccles 1982-ben védősín alkalmazását javasolta, amelyet hányás előtt kell behelyezni. Kérdéses, hogy ezt a betegek mennyire fogadnák el, illetve mennyire praktikus az alkalmazása. Azokat az előrehaladott stádiumban lévő sérüléseket a legkönnyebb diagnosztizálni, amelyek már elérték a dentinállományt. A betegek gyakran csak ekkor fordulnak orvoshoz. A fogorvos jelentősen hozzá tud járulni a megelőzéshez, ha a diagnózis során a fog keményállományát nem csupán szuvasodás, hanem eróziós sérülések szempontjából is megvizsgálja. A korai stádiumban lévő sérülések, amelyek kizárólag a zománcot érintik, csak a fogak célirányos vizsgálata során fedezhetők fel. Ebben a stádiumban terápiára még nincs szükség. A beteg az orvos tanácsai nyomán még megakadályozhatja a további károsodást és elkerülheti a nagyobb terápiás beavatkozásokat.

A kopás és az erózió megkülönböztetésére irányuló diagnózis

Azok az eróziós sérülések, amelyek a dentint is érintik, a dentin horpadásszerű behúzódásával és a zománc szélének kidudorodásával járnak. Ez az árok a feltárult dentin metszőélén vagy dudorcsúcsán is fellép, így ezekben az esetekben az étel felaprításának során jelentkező dörzsölő hatásról kell beszélni. A kopással ellentétben, ahol a fogak éles széllel határolt csiszolófelülettel rendelkeznek, az eróziós sérülések nem mutatnak éles szélű átmenetet, kivéve akkor, ha a metszőélről a zománc letörik. Kopásnál a fog keményállománya a tömésig bezárólag lecsiszolódik. Ezzel ellentétben az eróziós sérüléseknél a volt lyukat kitöltő tömés szegélye jellemzően élesen kiáll. Ez a régebbi amalgámtömések kerekebb széleinél egyértelműbben meghatározható. Lapos, árok, illetve tál formájú állományvesztés a nyaki területen rendszerint az ismételt savhatás következménye. Élesen határolt, tipikusan ék alakú hiányok kopási folyamatokra utalnak, amely helytelen fogmosási technika mellett a rendellenes rágás miatt fellépő ütközések következménye. A kezdeti nyaki erózióból könnyen fejlődhet ki ék alakú hiány, különösen akkor, ha a savas hatás után a fogakat igen erős dörzsöléssel mosták meg. Az erózió, valamint a savas hatás tehető felelőssé a legtöbb fiatal és fiatal felnőtt esetében a fog keményállományának hiányosságaiért.