Talán a legszembetűnőbb az olyan fogpótlások iránti igény, amelyek esztétikailag és funkcionálisan egyaránt felülmúlják a megszokottakat. A másik elvárás, hogy e pótlások készítésekor minimális károsodást okozzunk a meglévő fogakban. Gyakran hallani, hogy a páciens azért nem akarja pótoltatni a foghiányát, mert ahhoz két – vagy több – egészséges fogat kellene lecsiszolni, tulajdonképpen „feláldozni”. A beteg szempontjából ez a félelem teljesen érthető, hiszen már egyetlen fog hiánya is veszélyezteti az egész fogazat mint rágóapparátus megfelelú működését. A szakember feladata tehát az, hogy megtalálja azt a módszert – természetesen a pácienssel közösen –, amivel már egyetlen fog hiányát is úgy tudja pótolni, hogy az optimális legyen. És nem csupán esztétikai szempontokról van szó.

Forradalmian új lehetőségeket teremtett egy új anyag, a cirkónium-dioxid felfedezése. A fogtechnikus a korábbi hagyományos fémötvözet helyett erre az alapra rétegezi a porcelánt. Ezzel egyrészt gyönyörű esztétikai eredményt lehet elérni, másrészt kiküszöbölhetők a fém egyéb hátrányai is, mint például a sötét fémszegély az ínyszélnél, nem is beszélve az egyre gyakoribb fémallergiáról. A cirkónium-fogpótlás további előnye, hogy a teherbírása is nagyon jó, tehát többtagú hidak készítésére is alkalmas, amellett mikroszkopikusan is rendkívül pontos, köszönhetően a bonyolult, de nagyon precíz technikának. Sajnos még nem sok fogtechnikai labor tudja elkészíteni. Egyetlen hátránya, hogy a viszonylag magas az ára.

Az esztétikai igény további kielégítését szolgálják az egyre tökéletesedő anyagokkal és eszközökkel végzett fogfehérítő eljárások is. Ezeknek is több fajtája közül választhatunk. A vezérlő elv talán nem is a végeredmény, mert szinte mindegyik eljárással igen szép fehéredést lehet elérni, hanem inkább a pénztárcánk adta lehetőségek, ezenkívül az eljárásra szánt idő. A legkevésbé időigényes, viszont a legdrágább megoldás a fogorvosi rendelőben néhány óra alatt elvégzett fogfehérítés, amikor egy speciális lámpával aktiválják a fogakra felvitt fehérítő anyagot.

Az esztétikum mellett forradalmian új módszerek kerültek előtérbe a gyógyításban is. A fogászatban mindig kritikus területnek számított a gyökérkezelés, hiszen ezek a fogak gyakran a korrekt kezelés ellenére is időzített bombaként viselkedtek, és panaszokat okoztak, akár a kezelés során, akár évekkel később. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a fogak gyökércsatornája sosem egyenes, hanem szerteszét ágazó, amit hagyományos eljárással – tűkkel – nem lehet elérni. Egy új technikával azonban ezek a kis mellékcsatornák is sterilizálhatók és tökéletesen lezárhatók. A Depotphoresis nevű eljárás során egész pici elektromossággal rézionokat vándoroltatnak a fogban, és lezárják le a csatornák gyökércsúcsi végét. A kutatások szerint az így ellátott fognál szinte minimálisra lehet csökkenteni annak az esélyét, hogy később gócként viselkedjen, illetve az a tapasztalat, hogy az esetek jelentős részében a problémát okozó fogak is meggyógyíthatók, és így elkerülhető a műtét.